My all Horse(L)

Mindenünk a ló!CSak értük élünk!

Dublinban, 1864-ben rendeztek először nyilvános díjugratóversenyt, melynek célja a vadászlovak alkalmasságának vizsgálata volt. A verseny egy magasugró és egy távolugró versenyszám megrendezéséből állt, s ez jelentette a modern, mai lovassport kezdetét is.
Ma az ugratóversenyek a lovassport egyik leglátványosabb, legnépszerűbb versenyei. Ebben az ágban található a legnagyobb számú versenyző.
A lovasok egymástól eltérő magasságú és szélességű akadályokból álló sorozaton ugratnak át. A cél: a legkevesebb verőhibával a szintidőn belül teljesíteni a pályát.

Amerikából jöttem

Kovács Henri már közel egy éve az olimpiai számok közül első magyar lovasként biztosította részvételét a 2010-es Kentucky Lovas Világjátékokra. A sikeres kvalifikáció óta nagydíjat nyert Amerikában és Franciaországban. Legjobb magyar lovasként zárta a felnőtt Európa-bajnokságot, míg decemberben a hazai közönség előtt sikeresen szerepelt az OTP Világkupán.

Kovács Henri végre itthon van. Hogyan értékeled a hazai Világkupát?
- Jó versenyek voltak. Elégedett vagyok a három nap során mutatott teljesítményemmel. Bátyám, Kaarlo két lovát, az ezen a szinten még nyersnek és rutintalannak számító Sanzont és Agropoint Cassiust lovagoltam. Előbbivel a nyitó számban, utóbbival a csapatversenyben lettem második. A pontgyűjtő versenyben szerettem volna nyerni, nagy volt a mezőny, kockáztattam, de egy-egy verőhiba becsúszott, nem volt szerencsénk.

Három éve erősíted Katie Monahan Prudent istállóját, hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- 2006 őszén két lóval, Baccarával és Agropoint Akvarellel érkeztem a Prudent házaspár Nancy közelében fekvő birtokára, ahol egyhetes tesztlovagláson vettem részt. Az edzéseket Katie tartotta, és jó benyomást tettem rá, majd a hét második felében az ő lovait lovagoltam edzés keretében. Minden a lehető legjobban alakult, és felajánlotta, hogy a következő szezontól lovagoljak a franciaországi és amerikai istállójában.

Katie Prudent a nyolcvanas évek egyik meghatározó lovasa volt. Ma mekkora névnek számít?
- Hatalmas tekintélye van Katie-nek a szakmában. Egykori Némethy-, majd a későbbiekben George Morris-tanítványként az 1986-os világbajnokságon aranyérmet nyert csapat tagja. A világ egyik legjobb és legtapasztaltabb női lovasa, kétszer volt Amerikában az év lovasa, és edzőként is nagyon jó eredményei vannak. Két tanítványa olimpiai aranyérmet nyert: Beezie Madden és Laura Kraut. Úgy gondolom, a beilleszkedésemnek is jót tett, hogy hozzá kerültem, mert hatalmas rangot jelent az ő tanítványának lenni. Kevés lovassal foglalkozik egyszerre.

Milyen tanácsokkal látott el az első munkák során?
- Hogy tanuljak meg rendesen angolul, mert csak akkor fogok könnyen és jól boldogulni a nemzetközi porondon. Szerencsére ez gyorsan megvalósult a mostani életritmusommal. Úgy érzem, sokat tudtam fejlődni a lovaglás minden területén. Édesapám szakmai tudása nagyon sokat segített gyerekként így. Egy jó alapokon felnövő, jó eredményekkel rendelkező, korrekt tudású, ifjúsági korú lovasként kerültem hozzá, és három év alatt felnőtt nagydíj szintig jutottam. Ezt nagyon komoly fejlődésnek tartom. Tisztelem a szakmai tudását, nemcsak az óráimon tanulok tőle sokat, hanem akkor is, amikor mással foglalkozik, és csak figyelem. Ez a szakma egy életen át tart. Életünk végéig tanulunk, mert minden ló más, és sosem érezzük úgy, hogy most már mindent tudunk. Katie nagyon sok élettapasztalatát megoszt velem, ezáltal úgy érzem, hogy a gyakorlat mellett az elméleti tudásom is folyamatosan fejlődik, és a távlati célok közt szerepel, hogy mint edző is tevékenykedjek.

Gondolom, a számtalan magas szintű versenyen szerzett rutin is elengedhetetlen az előrelépéshez. Hogyan kell elképzelni az amerikai versenyeket?
- A téli versenysorozatuk olyan, mint az országuk, hatalmas. A januárban kezdődő 12 hetes floridai turnén Wellingtonban, a Téli Lovas Fesztiválon a hét hat napján van verseny. Ami azt jelenti, hogy három hónap alatt közel 10 000 ló és 2-3000 lovas versenyez. Lovaimmal ez idő alatt közel 50 pályát és 10 nagydíjat tudok lovagolni. Ez a versenysorozat a felkészülési szezon legfontosabb versenyének számít a tengerentúlon, így hemzsegnek a nagy nevek a versenyekben. Florida után jön Kentucky, majd a kanadai Calgary, ahol négy hétig hasonló ütemben zajlanak a versenyek.

Mekkora istállóban dolgozol?
- Amerikában 25 lovas istállója van Katie-nek, melyből 5-6 lovat lovagolok rendszeresen. Az első számú lovam, Sassicaia nagydíj szinten versenyez, vele értem el a legnagyobb sikereket. Két éve lovagolom a Kojak apaságú, holland tenyésztésű kancát. Kicsit speciális lovaglást igényel, nagy vérmérsékletű, gyors ló, igazi egyéniség. A 40 lovas mezőnyben kvalifikáltam vele a Világjátékokra egy 160-as nagydíjpályán. A mezőnyben számos olimpiai bajnok volt, mi egy verőhibával a tizedikek lettünk. Nemcsak vele, de a többi lovammal is elégedett vagyok, mert a tavalyi évben nyolc hibapontnál nem mentem gyengébben Amerikában. Sassicaia mellett Landos és Cermit is szép jövő előtt áll, utóbbival 140-es magasságon nyertem jó versenyeket.

Melyik versenyekre emlékszel szívesen?
- Szerencsére már van miből választani. A Kentucky Nagydíj megnyerése mérföldkőnek számított. Sassicaiával több peches egy verőhibás versenyen voltunk túl, és egyértelműnek tűnt, hogy a lóban benne van a hibátlan teljesítmény, ez Kentuckyban szerencsére kijött.

Milyen testközelből az amerikai díjugrató sport?
- Jó a rendszerük. Nagyon szervezett, és nagyon jól van felépítve már az alapoktól. A lovasoknak ülésük, stílusuk van, a stílus szerintem nem csak a látszat. Biztonságot jelent a fiatal lovasoknak, és olyan technikai tudást, amely az új, korszerű pályákon nagyon fontos. Már a melegítőpályán meg lehet őket különböztetni a többiektől. A kritikát elfogadják, és azt tapasztalom, hogy náluk teljesen más az edző és lovas viszony - tisztelet a kivételnek -, mint nálunk. Itthon sokszor az edző-tanítvány kapcsolatot zavarosnak látom. Ha úgy gondoljuk, hogy a megfelelő ember az edzőm vagy segítségem, akkor hallgassuk meg a véleményét, mert sajnos sokszor látom, hogy a tanítvány belebeszél az edző szavába, és sokszor félrebeszélnek az emberek, így a valós problémákról elterelődik a szó. Tanulni kell a hibákból, és a kritikát meghallgatni, nem pedig elutasítani.

Hogyan értékeled az első felnőtt Európa-bajnokságodat?
- Számítottam rá, hogy nehéz lesz, de előtte Amerikában sok hasonló versenyben indultam, ezért bíztam a jó szereplésben. Sassicaia Európában kapott egy hét pihenőt az akklimatizációra, majd Belgiumban CSI***-on a beerweldei nagydíjban harmadikok lettünk. Úgy tűnt, jó formában van. A vadászugratást nyerő idővel, de három hibával zártuk, a csapatversenyben a kombinációt és a vizet rontottuk el, így itt is három hibám lett, ami nem volt elég a döntőhöz, de még így is a legjobb magyarként végeztem.

Hogyan fog alakulni a 2010-es esztendő?
- A tavalyihoz hasonló, Florida, Kentucky és Calgary versenysorozatok után maradunk Amerikában, és koncentrálunk a világbajnokságra, ami augusztus végén Kentuckyban lesz. Bízom benne, hogy a helyismeretem az eredményemen is meg fog látszani.
- A magyar díjugrató sport komoly reprezentánsa, sokak példaképe vagy már most. Mivel biztatnád a fiatal lovasokat?
- Gyakoroljanak sokat, legyenek szorgalmasak, tanuljanak nyelveket (meg angolul), és bízzanak magukban és abban, hogy a sokszor elérhetetlennek tűnő célok egyszer

egvalósulhatnak.

díjlovas bemutató a ló és lovas közötti tökéletes harmóniát és összhangot mutatja be, tulajdonképpen az idomítás alfája és omegája. Már XIV. Lajos hadseregének kiképzésében sokat adtak arra, hogy a katonák lova egy talpalatnyi helyen is engedelmesen mozogjon, forduljon, robbanékony, mégis nyugodt legyen.
A díjlovaglás célja a ló alkatának, mozgásának és képességeinek harmonikus kifejlesztése. A díjlovagló versenyek a nemzetközileg előírt díjlovagló négyszögben zajlanak, ahová a ló kiképzési fokának megfelelően, meghatározott feladatokat írnak ki.
A díjlovaglás leglátványosabb formája az úgynevezett Zenés Kűr, ahol a zenével összhangban mutatják be csodálatos gyakorlataikat lovaikkal a lovasok.