My all Horse(L)

Mindenünk a ló!CSak értük élünk!

A ló története

Törzsfejlődés

A ma ismert ló (Equus ferus caballus vagy Equus caballus) hosszú törzsfejlődés során vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Ez a törzsfejlődés több mint 60 millió évre nyúlik vissza. Az első "ősló", az Eohippus a 75 millió évvel ezelőtt élt Cpndylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki, melyek kutyánál nem voltak nagyobbak, lábaikon öt-öt ujj volt, és minden ujjukon pataszerű elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúciójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása (Az ujjak folyamatos visszafejlődésével) volt.

A lófélék törzsfejlődésének lépései:

* Eohippus ? kb. 60 millió éve, az eocén korban jelent meg.

Elülső lábain négy-négy, míg a hátsókon már csak három-három ujja volt. Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (Ezek maradéka a ló lábán látható ú.n. szarugesztenye vagy szarusarkantyú.). Átlagos magassága 36 cm lehetett (több különböző méretű változat is létezett. A legkisebb 25cm, míg a legnagyobb 50cm magas lehetett.). Élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésre való áttérés kezdeti jelei. Szőrzetének színe nem ismert, de életmódja alapján a tudósok leginkább a szarvashoz hasonló, barna, pettyes bundával képzelik el.

* Mesohippus és Miohippus ? kb. 25-40 milló éve az oligocén korban jelentek meg.

A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus két hasonló, és részben egymást követő időben élt ősló volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak.
10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannák, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt hogy kényelmesen elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt (bár a binokuláris látómező csökkent.), így könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

* Mercyhippus

A Miohippus-ból alakult ki. Még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagyrésze a középső ujjon volt. Lábain már pata volt.

* Pliohippus ? kb. 6 millió éve jelent meg.

Az első ősló melynek minden lábán egy ujj volt. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt.

* Equus caballus ? kb. 1 millió évvel ezelőtt jelent meg.

Nem más mint a ma élő ló. Később több változat is kialakult.

A ló háziasítása

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 5000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket.


A ló páratlanujjú patás állat. Izomzata fejlett, erős.

A lónak testéhez képest kis gyomra van, ezért figyelni kell etetésére. Túletetés esetén különböző halálos szövődményű betegségek alakulhatnak ki!

Színek

A ló szőrének színe attól függ, hogy bőre mennyi pigmentet, vagyis természetes festékanyagot tartalmaz. Szinte mindne lónak és póninak sötét a bőre, kivéve a fehér jegyek helyén, például a fejen vagy a lábvégeken, ahol a bőr rózsaszínü, egész testükön. Általában amit fehér lónak mondunk, az valójában szürke. Ezeknek is sötét a bőre, ami azonban csak az orrtájékon látszik.


Alapszínek: a fekete, a pej, a sárga és a fakó.
Kevert színek: a deres, a szürke és a tarka.

Az öregedés: A korral a lovak színe is változni szokott. A szürke lovak sötét színünek születnek, majd egyre több fehér szőrszáluk nő, és idővel egészen fehérnek tűnnek. Egyes szürkék szőrében idős korukra sötét, általában barna pettyek jelennek meg. Az ilyen lovat szeplős szürkének nevezzük. A fekete a pej és a sárga színű lovaknál is előfordul, hogy a szőrzetükben,sörényükben és farkukban ősz szálak jelennek meg.

A pej testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék.

A világos pej szőre világosbarna, sárgás árnyalatú.

A sötétpej szőre egész sötétbarna, a hasalján némi világosabb árnyalatú.

A májsárga ló színe sötét gesztenyebarna, s ugyanilyen a sörénye és a farka.

A sárgának sok árnyalata van. A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb.

Az acélszürke ló fekete fedőszőrzetén át elővillannak a fehér szőrszálak.

Az aranyfakó ló világossárga fedőszőrzetén elővillannak a fehér szőrszálak.

A szeplős szürke világosszürke alapon sötét, általában barna pettyes.

Az almásszürke szőrében fekete és fehér kör alakú foltok vannak.

A fekete egész testében fekete, csakúgy, mint a sörénye és a farka.

Az egérfakó ló szőre szürke, sörénye fekete.

A sárgatarka ló testét barna és fehér színű foltok borítják.

A feketetarka ló egész testét fehér és fekete foltok borítják.

A párductarka ló fehér szőrét barna vagy fekete foltok tarkítják.

Szemszínek: A lovak szemszínét, ugyanúgy, mint a szőrzetükét, a pigment mennyisége határozza meg. Többségükben mivel a bőrük sötét, barna szemüek. Előfordulnak világos szeműek is: az albínók és néha a tarka lovak esetében. Az appaloosa fajtájának pedig mindig kiláttszik a szeme fehérje.

A barna szem Az írisz sötétbarna, az íriszt körülvevő szemfehérje pedig csak akkor látszik ki, ha a ló ijedt vagyiért haragos.

Világos szem Lehet világoskék vagy rózsaszínű. A világos szín nem befolyásolja a ló látását. A világoskék szemű lovat csókaszeműnek hívják.

A pata színe: A lovak patáját, vagyis a szarunak a színe összefügg a pata fölött levő szőrzet színével. A sötét szőrű lábakon a pata is sötét, palaszürke színű. A kese lábon a pata világos, viaszsárga színű, amit viaszolt patának neveznek. Az is előfordul, hogy egy lónak különböző színű patái vannak.


A lovak jegyei (csillag, hóka, kesely stb.) az eredeti színtől eltérő (általában fehér), különböző nagyságú és alakú színes foltok a fejen és a lábakon.

Szaporodás

A fedeztetést gondosan meg kell tervezni. Ugyanis, ahogy a mondás is tartja: ?az áprilisi csikók a legjobbak?. Télre sem szabad csikóra számítani, és a késő nyáriak sem jól időzítettek. A ló 11 hónapig, 48 hétig, illetve 336 napig vemhes. Az ellések legtöbbje a 326-350. nap között következik be. 100 ellésből 99 éjjel történik.

Viselkedés

A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel ? prédaállatok lévén ? a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak meg van a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését.Általában a lovaknál is van főnök. Ha valamelyik másik ló is vezér szeretne lenni akkor harccal döntik el. A lovak szeretik ha kényeztetik őket, de képesek tulzásba vinni az evést ami nagy bajt jelent maguknak.

Fajtái

A lónak több, mint 300 fajtája ismert. Korábban Magyarország lótenyésztési nagyhatalomnak számított. Néhány ismertebb fajta: angol telivér, arab telivér, gidrán, kisbéri félvér, musztáng, shire, brumby-ló.

Vérmérsékletük szerint

Különböző alkatú,méretű lovakat ismerünk. Ha azt mondjuk, két vagy több ló ugyanahhoz a fajtához tartozik, ez azt jelenti,hogy hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. A lófajtákat három csoportba soroljuk vérmérséklet szerint: - Melegvérű lovak - Hidegvérű lovak - Nemesvérű lovak A póniknál ilyen felosztás nincs.

Hidegvérü lovak: Észak- Európából származnak, ahol bőven találhatók kövér legelők a hűvös, csapadékos időjárás következtében. Nem csoda, hogy ebbe a fajtába tartozó lovak mind nagy testűek, és igen erősek, mint a brabanti vagy belga lovak.

Melegvérű lovak: Az ázsiai vadlovaktól a przewalskiitól és a tarpántól származnak. Élénk, finom csontozatú fajta, alkatuk sokoldalú hasznosításra utal. A lovak "típusát" aszerint határozzák meg, hogy milyen munkára alkalmasak.

Nemesvérű lovak: Az anglo-arab egyesíti magában a nemesvérű lovak minden szépségét, finomságát és eleganciáját. Eredetileg a Közel- Keletről és Észak-Afrikából származik, ahol a sovány legelők és a szélsőséges időjárás a kisebb testű, szívós és gyors lófajta kialakulásának kedvezett.

Pónik: Legfeljebb 148 cm magas és többségükben tiszta vérű őshonos fajta, akárcsak az izlandi póni. A póni lába rövidebb, mint a lóé, de méretéhez képest erősebb. A pónik szívós öntörvényü állatok!

Magyar fajták

Az első állami ménest II. József alapította Mezőhegyesen 1784-ben. A világon egyedülálló módon itt négy magyar fajtát tenyésztettek ki: a nóniusz, mezőhegyesi félvér (furioso-north star), gidrán és az 1984-ben fajtaelismerést nyert mezőhegyesi sportló fajtákat. Mára Mezőhegyesen csak a nóniuszt és a mezőhegyesi sportlovat tenyésztik, a többi fajtát más ménesekbe szervezték át. (A mezőhegyesi sportló 1980-ban debütált a moszkvai olimpián, ahol a magyar csapat IV. helyezést ért el.)

A ló hasznosítása

Ma már a lovakat földművelési munkára, igahúzásra általában nem használják. Főként a hobbi és a sport szerelmesei tartják őket. Másrészt a húsát és tejét hasznosítják. A lovasnomád népek ? ahogyan a régi magyarok is ? a ló tejéből a magas cukortartalomnak köszönhetően a mai napig alkoholos erjesztett italt, kumiszt készítenek.

Lótípusok:

A lovaknak és a póniknak nagyon sokféle típusa ismert, kezdve a nagy testű, lassú mozgású nehézigás lótól a karcsu és gyors angol telivérig. Egy-egy típus általában a fajták kesresztezésének eredménye, de vannak olyanok, amelyeket kifejezetten meghatározott célra tenyésztettek ki. Például egy nagy testű igásló és egy telivér keresztezéséből olyan ló születik, amely egy termetes lovast is könnyen elbír a hátán.

Fogatlovak: Azoknak a lovaknak, amelyek fogathúzásra alkalmasak, általában meredekebb a lapockájuk, ezáltal jól felfekszik rá a hám, másrészt a csüdjük is meredekebb. Lábukat magasabbra szokták emelni, ami elegánsan mutat a fogatban, ám a lovaglásnál kifejezetten kényelmetlen.

Hátaslovak: A lovaglásra használt állatnak erősnek kell lennie, hogy elbírja lovasát, törzsének pedig keményebbnek, hogy a lovasnak jó ülést nyújtson. Dőlt lapockájának köszönhetően hosszabb és alacsonyabb lépésekkel halad, ami kényelmessé teszi a lovaglást. Ebben szerepe van a kisebb szöget záró csüdjének is. Az izmos far és hosszú hátsó láb az ugrásban válik előnyére...

A sportpóni: A kis sportpóni és nagyobb méretű a hátasló a legjobb tulajdonságaival rendelkezik: szép, arányos testfelépítésű, a vérmérséklete pedig egyenesen tökéletes.

A nehézigás lovak: Masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik képessé.

Kocsiló: E típusnak is erősnek kell lennie, mégis könnyebb testűek, ezáltal elegánsabbak. Lábukat magasra emelik. Két egymáshoz illő ló párban igen értékes.

Cob: Nyugodt természetü hátasló, amelynek kissé rövid lába és zömök teste van. Hagyományosan az idősebb és testes lovasok használják előszeretettel. A cob sörényét gyakran rövidre vágják.

Pólópóni: Kis testű ló. Gyorsan mozog, fordulékony, képes hirtelen felgyorsulni, megállni vagy irányt változtatni. Azonnal végre kell hajtania lovasa utasításait.

Vadászpóni Teste erőteljesebb, kevésbé tetszetős, mint klasszikus hátaspónié. Amellett, hogy jó hátasló, gyors mozgású, és ugornia is tudni kell..