My all Horse(L)
Mindenünk a ló!CSak értük élünk!
A lovas ülése különböző jármódokban A lovasnak, mielőtt bármilyen módon hatni akar a lóra, meg kell tanulnia elhelyezkedni és ülni a nyeregben oly módon, hogy ne zavarja a ló mozgását. A simulékony, puha, a ló mozgását követi ülés elsajátítása futószáron történik, annak érdekében, hogy a lovasnak ne kelljen a ló irányításával foglalkoznia. A lovas helyes ülésének első kritériuma az egyensúly. Az egyensúllyal nem rendelkező lovas folyamatosan zavarja a lovat: diszharmonikus mozdulataival vagy a ló száját, vagy a hátát bünteti. Egyensúlyban csak olyan lovas ülhet, akinek súlypontja pontosan a ló fölött helyezkedik el. Az egyensúly további feltétele, hogy a lovas megfelelő ritmusérzékkel tudja követni a ló mozgását. A lovas a nyereg legmélyebb pontján ül, laza derékkel, egyenes felsőtestel és mélyen elhelyezkedő lábakkal. A helyes ülés előfeltétele, hogy a lovas válla, ülőcsontja és sarka egy függőleges vonalat alkosson. A túlságosan előretolt lábszár székülést eredményez, és a túlzottan hátratolt lábszárhoz hasonlóan lehetetlenné teszi a megfelelő segítségadást. A felsőtest megfelelő helyzete szintén nagyon fontos: túlságosan előretolt felsőtest esetén a súlypontunk megelőzi a lovat, míg a lovon hátradőlve a ló mögé kerül a súlypontunk. A lovas helyes ülése A lovas testének helyzetét a következőképp képzelehtjük el a lovon. Hasonlítsunk egy lovast egy fához! Ülőcsontja az a pont, ahol a fa a földből kinő. A lábai, mint a gyökerek, mélyre nyúlnak, míg felsőteste, akár a fa lombkoronája, felfelé törekszik. A lovas fejének helyzete igen fontos: egyrészt orientációs szempontból, másrészt mivel a fej igen jelentős részét képezi a lovas teljes testsúlyának. A rossz helyzetű fej tönkreteszi a lovas egyensúlyi állapotát. A lovas optimális esetben előrenéz, a fejét természetes helyzetben tartja. Lovagoljunk akár egyenes falon, akár íven, a lovas felsőteste mindig a haladás irányába néz, ahogy a fejét sem oldalra billenti, hanem felsőteste fölött, középen marad. A fordulatok lovaglása során tehát csak a lovas törzse fordul el: felsőtestének többi része nem dől semmilyen irányba. Combunkkal nem kapaszkodunk, hanem hozzásimulunk a nyeregszárnyhoz. Lábszárunkat folyamatosan, lazán a ló oldalánál tartjuk.Sarkunk kevéssel a ahevder mögött helyezkedik el. Lábunk talpvégénél, a lábujjak kezdeténél nyugszik a kengyelben. A kengyelszíj helyes testhelyzetünk estén függőleges irányban mutat lefelé. A sarok a lovas legmélyebben ekhelyezkedő pontja a lovon, mely nem leszorítással, hanem a kengyel alátámasztása miatt kerül mélyebbre, mint a lábujjak. A lovas karja súlyának megfelelően, természetes lazasággal pihen a törzs mellett. Kezünket úgy tartjuk, mintha egy pohár vízzel egyensúlyoznánk. A túlságosan leszorított vagy felemelt kéz képtelenné teszi a ló szájával való megfelelő kontaktust. Kezünk kb egy ökölnyivel a ló marja fölött helyezkedik el. Ideális esetben az alkar, a kéz és a szár egyetlen egyenes vonalat képez a könyöktől a ló szájában lévő zabláig. A szár nem kapaszkodásra szolgál, hanem a lovas könnyű kézzel tartja azt. A szár a ló szájától a gyűrűs- és kisujj között halad a lovas irányába, és a mutatóujj felett hajlik vissza. A hüvelykujj a mutatóujj fölött átfutó száron nyugszik. Amennyiben nagykantárral lovaglunk, és két szár fut a kezünkben, az alsó szár a kisujj alatt fut. A lovanak egyetlen testrésszel sem kell kapaszkodnia, hiszen az egyensúly tartja őt fenn a lovon. A lovas akkor tanul meg helyesen ülni, ha testrészeit egymástól függetlenül tudja mozgatni vagy nyugalomban tartani. A leggyakoribb és legszembetűnőbb hiba a kéz testtől való függése, de a felsőtest statikussága, ill a merev csípő és boka is gyakran előforduló probléma. Lépés Ügetés Vágta
Lépésben az előbb leírt modón helyezkedünk el, és követjük a ló mozgását. Kezünk minden egyes lépésnél a ló szájának irányába mozdul, követve a ló nyakának előreirányuló mozgását. A ló nyakának szabad mozgását nem szabad akadályozni, hiszen négylábú társunk annak segítségével egyensúlyoz, ezért szüksége van a szabad nyakmozgásra az elengedett állapotban való munkához is.
A ló ügetését a lovas három különböző módon is követheti: tanügetésben, könnyűügetésben, ill kétpontos könnyített ülésben is. A tanügetés során a lovas folyamatosan ül a nyeregben. Csípője, lábszárai és teljes ülése laza, de nem ernyedt. A lovas hagyja, hogy a ló "felvegye a hátára" és hordozza őt. A lovas keze ilyenkor is finoman követi a ló nyakának mozgását. Könnyűügetésben az ügetés minden második ütemére kiemelkedik a lovas a nyeregből. Az emelkedés nem felfelé, hanem előre- felfelé, a ló mozgásának irányát követve történik. A lovas felsőteste az emelkedéskor is függőleges marad. A lovas könyökének szöge minden kiemelkedéskor változik: így tartható fenn változatlanul a nyugodt kapcsolat a ló szájával. A lovas lába térdtől lefelé nem mozog. A lábszár továbbra is nyugodtan pihen a ló oldalán. Kétpontos könnyített ülésben a lovas folyamatosan áll a nyeregben. Súlypontja ilyenkor a nyereg felett helyezkedik el. A lábszárak változatlanul a ló oldalán nyugodnak, míg a comb a ló mozgását követve, enyhén rugózik az ügetés ütemére. A lovas felsőteste ilyenkor előreébb kerül, mint tanügetésben. A kéz továbbra is testtől függetlenül, puhén követi a ló mozgását.
Vágtában lovagolhatunk könnyített ülésben, vagy ülhetünk folyamatosan a nyeregben. Bárhogy is vágtázunk, a külső lábunk nem marad a hevedernél, hanem az alaphelyzethez képest kb 10 cm-rel hátrébb nyugszik a ló oldalán. A könnyített ülés ezt leszámítva igen hasonlít a kétpontos könnyített ügetéshez. Amennyiben folyamatosan ülünk a nyeregben, arra kel ügyelnünk, hogy ülésünk és kezünk kövesse a ló vágtaugrásait.
A lovas segítségadása
A lovas által adható segítségek a ló irányítására szolgálnak, és mindenkor kiegészítik egymást. A megfelelő szemléletű képzésben részesülő lovas csak akkor kezdheti el tanulni a különböző segítségek alkalmazását, mikor már tud helyesen ülni. Ennek hiányában ugyanis a helytelen üléstől eltorzulnak, és hatástalanok lesznek. A lovas kétféle segítségekkel rendelkezik: egyrészt az úgynevezett természetes segítségekkel, melyek a kéz, a comb, az ülés, a testsúly és a hang, másrészt a külső, valamilyen eszköz révén alkalmazható segítségekkel, melyek közé többek között a pálca, a sarkantyú, a különböző zablák, a martingál stb... tartozik. A külső segítségek kiegészítésre szolgálnak. Nem helyettesíthetik azt! A lovas segítségének célja a ló irányítása, egyensúlyban, ezáltal a ló természetes mozgásfolyamatával harmóniában.
A lovas és a ló kiképzése A lovas és a ló kiképzése a végeredmény szempontjából egyazon folyamat két oldala. Az elérni kívánt cél a következő: egy egyensúlyban dolgozó, engedelmes és figyelmes ló, hátán egy gondolkodó, hatékony segítségeket adó lovassal. Kettejük összhangja teszi lehetővé a jól végzett munka örömteli érzését, legyen szó akár versenyzésről, akár tereplovagásról, akár bármyilen más, lóháton folytatott tevékenységről. A lovas kiképzése a következő alappilléreken nyugszik: a lovas ülésének és mozgásának tudatos ismerete és az erre irányuló érzék, valamint a segítségadáshoz és a lovagláshoz szükséges technikai tudás elméleti egy gyakorlati ismerete. A ló kiképzéséhez elengedhetetlenek a következők: a ló testfelépítésének és mozgásának, aktuális képzettségi szintjének, valamint fizikai - mentális állapotának feltérképezése és ismerete, ill a lovas arra irányuló érzéke, hogy a lóval a fizikai és mentális állapotának, valamint képzettségi szintjének a leginkább megfelelő munkát és feladatokat végezze. A ló és a lovas kiképzése során a legfontosabb szempont a fokozatosság elve. Bármilyen célt tűztünk is ki, fontos, hogy lépcsőfokonként haladjunk a megvalósítás útján. A kezdeteknél vegyük figyelembe, hogy a kiképzés olyan, akár a gyerek beiskolázása, ezért legyünk türelmesek. Gondoljunk csak bele, hogy egy kezdő lovas számára már az egyensúly megtalálása is komoly feladat, ahogyan a fiatal ló számára is sokszor nehézséget jelent a lovas súlyát hordani. A ló kiképzésénél a következő szempontnak kell teljesülniük: ütem, egyenesség, elengedettég, támaszkodás, lendület és összeszedettég. Mindezek együttesen az egyensúly és az átengedőség meglétét eredményezik: azt az ideális állapotot, melyben a ló a legkönnyebben irányítható, és amelyben a legszívesebben dolgozik. Ütem Egyenesség Elengedettség Támaszkodás Lendület Összeszedettség Számos vita folyik arról, hogy az imént felsorolt szempontok milyen sorrendben teljesülnek a ló kiképzése, ill a napi munka során. Egyértelmű sorrendet általánosan lehetetlen felállítani, hiszen vannak például lovak, melyek egy adott pillanatban ütemesen mozognak, mégis ferdék, ahogy fordítva is előfordulhat. A szempontok sorrendbe állítása tehát lovanként eltérő. Egy azonban biztos: éreznünk kell, hogy lovunk mely szempontok szerint dolgozik megfelelően, és melyeket kell megtanítanunk neki. Ennek tudatában meg tudjuk határozni, hogy pontosan milyen munkára van szüksége célunk érdekében. A ló kiképzésének célja, hogy az itt felsorolt szempontok egyidejűleg teljesülnek. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy a fiatal lovak kiképzése éveket vesz igénybe. A helyesen idomított ló azonban később bőségesen meghálálja a rá szánt időt és energiát. A lovardában való lovaglás A lovardában való munka elengedhetetlen része a ló és a lovas kiképzésének. Legyünk akár sportolók, akár hobbilovasok, ahhoz, hogy lovunkat hatékonyan és fájdalommentesen tudjuk irányítani, gond nélkül kell tudnunk teljesíteni azokat az alapvető, lovardában lovagolható feladatokat, melyekből a díjlovaglás - művészi szinten gyakorolva - olimpiai szakággá nőtte ki magát- A lovardai alakzatokat azokkal a lovas által adott segítségekkel tudjuk lelovagolni, melyeket az előzőekben tárgyaltunk. A feladatok teljesítésénél elengedhetelen, hogy a lovas időben tervezze el, hogy következőként pontosan milyen alakzatot akar lovagolni a oályán. Csak így van ideje megfelelő segítségekkel előkészíteni lovát és pontosan vezetni a teljesítendő útvonalon úgy, hogy a ló se az egyensúlyát, se az átengedőségét ne veszítse el. Fontos továbbá a feladatok pontos végrehajtása, ami egyrészt javítja a ló állapotát, másrészt az egyetlen út a kó eredményhez. A lovardában lehet jobb, illetve balkézen lovagolni. A jobb kézen való lovaglás azt jelenti, hogy a lovardában a jobb kezünk van a belső oldalon. Bal kézen értelemszerűen a bal kéz van a belső oldalon. A lovardákban, több lovas egyidejű munkája esetén a lovasok megegyeznek, hogy milyen irányból kerüljék ki egymást, amikor szembejönnek. A világ legtöbb országában a bal kezek találkoznak a lovardában. Magyarországon a díjugrató - hagyományokank megfelelően egyelőre a jobb kezek találkoznak (jobbkéz - szabály), bár a díjlovaglóversenyek melegítőpályáin hazánkban is a balkéz - szabályt alkalmazzák. Alakzatok Nagykör Körben válts! Egyszerű kígyóvonal Kiskör Féllovarda Átváltás Váltsd a köröket Háromívű kígyóvonal Átlóváltás
Nézzük részletesen!
Az ütem meghatározása a következő: "a hangsúly és a hangsúlytalanság rendszeres változása." A ló jármódjaira értelmezve a jelentése így hangzik: a patadobbanások ternészetes egymásutánja a lábsorrendnek megfelelően. A lovasnak először is meg kell éreznie a ló mozgásának természetes ütemét, amely egyedenként eltérő lehet. Ezután meg kell tudni tartania, sőt esetenként át is kell tudnia alakítani azt. Az előforduló ütemhibák abból adódnak, hogy az egyenletes mozgásban zavarok keletkeznek, aminek oka lehet, hogy a ló siet, vagy nem megy megfelelően előre, esetleg időnként szabálytalan mozdulatokat tesz, ill egyenlőtlen hosszúságúakat lép. Elméletileg a sietve, kapkodva mozgó ló is dolgozhat ütemesen, a kiképzés szempontjából azonban ez az ütemesség nem vezet eredményre.
Az egyenesség, más néven egyenesre állítottság a következőt jelenti: egyenes vonalon mozogva a ló összes csigolyája egyenes vonalat alkot. Ennek eredményeképp a ló hátulsó lábai pontosan az elülső lábak mögött haladnak. Erre azért van szükség, mert a ló csak az egyenesre állítottság állapotában tud a hátulsó lábakkal megfelelően maga alá lépni, elegendő tolóerőt kifejteni, és csak így lehetséges a terhelés egyenletes eloszlása a ló két oldalán. Az egyenesség állapota kevés lónak adatik meg természetszerűleg. A ló fiatalkori ferdeségét sokszor az határozza meg, hogy melyik oldalán feküdt magzati állapotában.
A elengedettség állapotában lévő ló ellenkezés nélkül, lazán, nyugodtan, ezzel együtt figyelmesen és megfelelő tartásban mozog. Az elengedettség az átengedőség nélkülözhetetlen feltétele. Az elengedettséget két részre oszthatjuk a jobb megértés érdekében. A belső elengedettség a ló megfelelő pszichikai állapotát jelenti: a tanulásra és a teljesítményre irányuló kézséget. A külső elengedettség a teljesítményre való fizikai kézséget jelenti. Az elengedetten mozgó lóra sokan mondják, hogy boldog ló. Ha megfigyeljük munka közben, elégedettnek és kiegyensúlyozottnak látjuk. Talán ebben a megközelítésben rejlik az elengedettség legjobb meghatározása.
A támaszkodás feltétele a ló szája, valamint a lovas keze közötti finom és folyamatos kapcsolat. Ennek megléte esetén a ló lovasának legapróbb szársegítségeire is reagál. Abban az állapotban, amikor a ló elfogadja a lovas kezét, létrejön a támaszkodás. A támaszkodás állapotában lévő ló orrának vonala enyhén a függőleges előtt található. Tarkója laza, nyakát pedig enyhe ívben tartja. A támaszkodás hiányában a ló nem vagy csak részben fogadja el a lovas szársegítségeit, sőt, könnyen meg is ijedhet attól, ha a lovas nem megfelelő kontaktus esetén hrtelen hozzányúl a ló szájához.
A lendületen ebben a megközelítésben nem elsődelegesen a sebességet értjük. Egy ló rövid vágtában is mozoghat lendületesen. Azt a lendületet, amely az átengedőséghez kell, a lovas lovagolja ki a lóból. A lendülethez hozzátartozik a mozgás térölelése, valamint a hátsó lábak, a ló "motorjának" aktivitása.
Az összedettség állapotában a ló súlypontja a hátulsó lábak felé torlódik. Az egész ló, akár egy összenyomott rugó, összetolódik, és a ló természetes feligazítottsága is megfigyelhető. Ebben az állapotában a ló jól reagál minden segítségre, és a ló számára minden feladat elvégézse jóval könnyebbé válik. 
Szavazás